Hosszú sportpályafutásom alatt megfigyeltem, hogy amikor a legjobb teljesítményt nyújtom, az elmém elhallgat. Az érzékszerveim felerősödnek, s csak cselekszem és reagálok. Amikor felhúzom vagy a fejem fölé nyomom a teljesítőképesség határát jelentő súlyt, nem gondolkodom, csak cselekszem! A gondolataim talán cikáznak, amíg meg nem ragadom a súlyzórudat, vagy amíg a súly mozgásba lendül, de amint nincs visszaút, többé nem gondolok rá, hogyan kell végrehajtani a gyakorlatot. Az agyam kikapcsol mindent, aminek nincs köze az emeléshez. Már régen észrevettem, hogy intenzív erőkifejtés közben semmire sem gondolok tudatosan, mégis tudatában vagyok mindennek.
Egy ádáz küzdelem közben, folyjon az emberi ellenfél vagy a súlyzó ellen, minden túl gyorsan történik ahhoz, hogy a tudatos, racionális elme részt vegyen benne. A begyakorolt mozdulatokra és az ösztöneidre kell támaszkodnod. Az elmét nem lehet gondolattal lecsendesíteni – igazán lecsendesíteni. A gondolkodás megszűnése a szellem öntudatra ébredése, tökéletes összhangban áll saját sportbeli tapasztalataimmal. Számomra abszolút logikus, hogy az emberi agynak ugyanúgy pihenésre van szüksége, mint bármely más izomnak. Azáltal, hogy megtanuljuk, hogyan kell ,, nem gondolkodni “, az agy izomszöveteinek megadjuk az olyannyira vágyott pihenés lehetőségét. Amikor aztán felfrissült, és kipihente magát, ismét munkára foghatjuk. A friss agy, ugyanúgy, mint bármely más friss izom, sokkal jobban működik, mint az agyonhasznált, túlmelegedett agy.
A ,, nem gondolkodás ” dilemmája nem kényszeríthető ki: az agyat el kell tompítani vagy erőszakkal alávetni, szándékozó módszerek báránybőrbe bújt farkasok. A valódi mentális csendet csak akkor érhetjük el, ha képesek vagyunk az abszolút pillanatnyi jelenben lenni. És minden alakalommal, amikor vadul edzettem, megtapasztaltam a ,, jelenben levés ” érzését. Intenzív edzés közben újra meg újra elvesztettem éntudatomat , és vágytam rá.
Vidd át a középpont hiányának ezt az érzését a mindennapi életbe! Teljesen oldódj fel a pillanatban. Az örök fecsegőnek, a gondolkodónak, a megfigyelőnek, el kell némulnia, hogy az agy kipihenhesse magát, és új életre kélhessen. A szüntelen belső párbeszéd megakadályoz bennünket abban, hogy érzékeljük a valóságot. A valóság mindig az abszolút közvetlen jelenben bontakozik ki. Ha gondolsz, képtelen vagy érzékelni a valóságot, mert a figyelmedet elvonja a tolakodó belső kommentátor. Amikor azonban a gondolat elhallgat, elektromosan vibráló, felfokozott éberséget és elevenséget tapasztalsz.
AZ INTENZÍV TESTEDZÉS A LEGBIZTOSABB MÓDJA ANNAK, HOGY LECSENDESÍTSD AZ ELMÉD, MEGTAPASZTALD A JELENT, ÉS ELÉRD A ZÓNÁT.
