Egy fiatal idegrendszer elképesztően formálható és nyitott. Szinapszisok sarjadnak mindenfelé, készen arra, hogy új képességek széles körét szolgálják. Zsonglőrködés három naranccsal? Íme, az ösvény, arra várva, hogy megnyissák. Japán nyelv? Nem probléma, itt az út. Csak használd, és folyékonyan fogsz beszélni, mielőtt a szüleid kimondanák, hogy ,, Mawasi geri jodan” ( forgó rugás felső szintre)! A fiatal emberi agy elképesztő nyitottságát arra, hogy számtalan új képességet sajátítson el, idegi exuberanciának hívják. Előnyt jelent fajunk számára a túlélésben.
Amíg azonban egy gyermek meg tud tenni-legalábbis megvan hozzá a képessége, hogy megtegyen-egy csomó dolgot, egyiket sem tudja kiváló minőségben. Túl sok olyan út van amelyik működik, vagy készen áll rá, hogy egy kis használatot követően működjön, de egyik sincs igazán bejáratva. A sok szinaptikus
kapcsolat közül egyik se igazán erős. A gyerek az igazi generalista. Egy gyerekben minden egyes izomrost több motoneuronhoz kapcsolódik, és minden egyes motoneuron -egy felnőtthöz képest-több izomrosthoz kapcsolódik.
Ahogy öregszel, az izomrost egy kivételével az összes bemeneti pontját elveszti. A többi axon, amely a motoneuronokkal való kapcsolatot képezi, elhal. Ezzel egy időben az a motoneuron, amely összekapcsolódva marad, megerősíti a kapcsolatát, és új szinapszisokat alakít ki, hogy megszilárdítsa az irányítást az izomrost felett.
Az edzés folyamata hasonlít a megérés folyamatához. Az utak, amelyeken nagy a forgalom, megerősítik a szinpatikus kapcsolataikat, és új szinapszisokat alakítanak ki amely folyamatot arborizációnak nevezik. Ezzel ellentétesen a nem, vagy nem gyakran használt utak elszáradnak és kihalnak, ezt a folymatot szinaptikus metszésnek nevezik.
Az idegrendszer a dzsungel törvényei szerint működik. Különböző utak versengenek a szinaptikus helyekért, és csak a legerősebbek maradnak életben. Ez az idegi DARWINIZMUS törvénye. És egy olyan sportoló edzését, aki már túllépett a kezdő felhalmozás fázisán, zéróösszegű játékként kell felfogni. Ez azt jelenti, hogy az értelmetlen gyakorlatok végzése nem csupán fölöslegesen pocsékolja az időt és a regenerálódást, hanem versenyt is generál az adott sportághoz szükséges mozgásokkal a szinaptikus helyekért.
Két választásod van: Koncentrálod az erőidet a lényeges céloddal egyező feladatokra és pár nagyhozamú erőgyakorlatra, vagy szétosztod őket véletlenszerű gyakorlatok között.
Az egyensúly az amatőr vagy a kezdő jele. A profi csak egy dolgot csinál-de azt kimagasló minőségben.
NEM AKKOR ALKOTTÁL TÖKÉLETESET, HA MÁR NEM TUDSZ MIT HOZZÁTENNI, HANEM HA MÁR NEM TUDSZ MIT ELVENNI BELŐLE.