Rengeteg lábgyakorlat létezik. Ezek közül sok izolálja a combon belül az egyes izmokat: a lábnyújtások és a ,, puhány ” guggolások a négyfejű izmot, a lábhajlítások a lábbicepszet (combhajlító) izolálják, a hiperextenzió ( felhomorítás ) a farizmokra is fókuszál. Emellett van még vagy egy tucat különböző lábgépes vagy kábeles gyakorlat, amelyek meghatározott lábizmokat vagy lábizomcsoportokat dolgoztatnak meg.
A modern embernek ezt a legkevésbé sem ajándék: a modern edzéstechnikák túlzásai a legtöbb esetben valójában negatív dolgok. Azért, mert a legtöbb újabb lábgyakorlatot pontosan a különböző lábizmok izolálására találták ki. Ez a gyakorlat hasznos lehet annak a testépítőnek, aki az alsótestének bizonyos meghatározott pontjait akarja kihangsúlyozni, de igen keveset tesz az általános izomtömegért és a funkcionális erőért, ugyanis a lábizmok úgy alakultak ki, hogy holisztikus rendszerként működjenek, nem pedig elkülönült részekként. Tulajdonképpen a lábat többszörös izolációs gyakorlatokkal edző jelenlegi gyakorlat még csökkentheti is a funkcionális erőt és az alsótest atletikus jellemzőit, mert ,, kineveli ” a lábizmokból a szinergikus, koordinált működésre törekvő természetes reflexet.
A legjobb módszer a valóban erős és atletikus láb fejlesztésére az, ha a lehető legkevesebb gyakorlattal dolgozunk, feltéve, hogy azok a lehető legtöbb lábizomra hatnak. Az ideális persze egyetlen gyakorlat lenne, ha találnál olyat, ami dinamikusan megdolgoztatja az alsótest minden izmát.
Márpedig olyan gyakorlat létezik, és a sportolók körében az ókor óta jól ismert. Mivel világszerte nagy jelentőségű a testkultúra világában, több néven is fut. Az angol nyelvű országokban guggolásnak vagy mély térdhajlításnak hívják. Indiában ahol a testkultúra gyakorlatilag a testsúllyal végzett guggolásra épül a neve baithak.
